Megírtuk, hogy Stanley-kupa-győztes edző járt Szegeden: Don MacAdam, aki 1990-ben az Edmonton Oilers stábjának tagjaként kapott bajnoki gyűrűt, továbbképzést tartott a Goodwill Pharma Szegedi Vízmű edzőinek. A jelenleg az FTC utánpótlás-igazgatójaként dolgozó szakemberrel szegedi élményeiről és a magyar jégkorong helyzetéről beszélgettünk. Interjú.
Ha nem akarsz lemaradni a szegedi hoki és a Goodwill Pharma Szegedi Vízmű híreiről, kövess minket a Facebookon és az Instagramon!
– Miről szólt a szegedi előadása?
– Az első számú előadó Marius Gliga mentoredző volt, azért voltam ott, hogy őt támogassam. Az életkornak megfelelő edzésmódszerekről beszéltünk, azaz hogy az edzők meghatározott életkorban a gyerekek megfelelő készségeit fejlesszék. Idő kell az alapok megtanítására, a korcsolyázás, a korongos képességek, a lövések fejlesztésére, de olyat nem lehet elvárni a gyerektől, amelyre életkoránál fogva még nem alkalmas. Ezt foglalja össze az „over-coaching” kifejezés. A jégkoronghoz szükséges képességek lépcsőzetesen fejlődnek, az edzőknek követniük kell ezt, tudniuk kell, mi az, amit a játékosaik még képesek kezelni.
– Elméleti és gyakorlati rész is volt. Mi történt ezeken?
– Az elmélet arra összpontosított, milyen készségeket kell fejleszteni különböző életkorban. Megbeszéltük a „fejlesztési piramist”, ahol minden szinten megvan a készségek és technikai elemek meghatározott csoportja. Beszéltünk arról is, hogy minden szintnek szüksége van az azt megelőző szintekre, azaz az alapokra, hogy eredményes munkát lehessen végezni, a játékosok csak így állnak majd készen az új dolgokra. A jégen mindezt gyakorlatban is átvettük, konkrét lépésekkel. Fontos, hogy a gyakorlatok valóban tanító helyzetek legyenek. Minden játékos forgott a négy különböző állomás között, együtt dolgozott az összes edzővel. Marius és én pedig visszajelzést adtunk az edzőknek az elvégzett gyakorlatokról.
– Milyen benyomást tettek önre a kollégák?
– Nagyon élveztem a szegedi edzők energiáját! Meg akarják tanulni, hogyan lehetnek jobbak, figyeltek Mariusra és rám, elfogadták a tanácsainkat. Úgy tűnt, hogy a csoporton belül nagyon pozitív a környezet, jó kapcsolat van a trénerek és a játékosok között. Ez elengedhetetlen, a fejlődéshez fontos a pozitív környezet.
– Hogyan látja a magyar jégkorong helyzetét?
– Sok munkát kell elvégezni, ami az edzők oktatásával kezdődik. Egy szakembernek nyitott gondolkodásúnak kell lennie, olyannak, aki mindig fejlődni akar. Ahogy szinte az összes szakma, az edzőség is egy életen át tartó tanulási folyamat, amit minden jó szakember elfogad. Az idősebb edzőknek alkalmazkodni kell az új módszerekhez, technikákhoz, a pályakezdőknek pedig meg kell ismerniük a bevált tanítási technikákat. Mindenkinek tudnia kell: először jó embereket kell nevelnünk, a sport, a jégkorong csak a második helyen áll.
– Mit kell elsősorban fejlesztenünk?
– Magyarországnak ki kell alakítania egy erős, szakképzett edzői testületet. Ezután az edzőknek az alapvető készségekre kell helyezniük a hangsúlyt, és arra, hogy a játékosok minél hamarabb megtanulják szeretni a jégkorongot. Mindenkinek együtt kell működnie, hogy a lehető legjobb legyen a magyar hoki.
Szöveg: Gyúrós István
Fotó: Annófotó – Képek színesben
