Hat bajnokin 24 pontot szerzett a Goodwill Pharma Szeged mezében Azari Zsolt, aki nyáron érkezett együttesünkhöz Dunaújvárosból. A 38 éves, korábbi 47-szeres válogatott játékossal remek formájáról, a csapat sikersorozatáról és szegedi tapasztalatairól beszélgettünk. Interjú.
Ha nem akarsz lemaradni a szegedi hoki és a Goodwill Pharma Szeged híreiről, kövess minket a Facebookon és az Instagramon!
– Az első fordulóban kikaptunk a címvédő győriek ellen, ám azóta nyolc meccsen nyolc győzelmet arattunk az Andersen Ligában, ahol a második helyen állunk. Számítottál ilyen sikersorozatra?
– A bajnokság előtt a korábbi tapasztalataimból indultam ki, és mivel a DAB-Acélbikák Sportkarrier Program játékos-edzőjeként pontosan éreztem, mennyire nehéz feladat ebben a sorozatban hétről hétre jól teljesíteni, visszafogottan tervezgettem. Ismertem a szegedi célokat, de látni kell, hogy a többi csapat is folyamatosan fejlődik, szintén a győzelemre törekszik. Az első meccsek alapján már látszott, hogy Szegeden mindenki komolyan veszi a feladatát, szimpatikus volt a csapattársak mellett a vezetőség, az edző, valamint a szponzor hozzáállása is. Ki kell emelni Garbacz Mátét, aki a kapusszerep mellett menedzserként, GM-ként is bizonyít, erős keretet hozott össze. Szóval titkon bíztam benne, hogy sokat nyerünk majd, fantasztikus érzés, hogy ezt a célt eddig meg is tudtuk valósítani. Szombaton a veretlen Lehel HC-t fogadjuk, akkor meglátjuk, mire elég ez a lendület.
– Profi játékosként voltál magyar bajnok, kupagyőztes, játszottál a válogatottban, szerepeltél világbajnokságon. Ilyen veretes múlt mellett is látszik, hogy nem levezetni érkeztél hozzánk, minden tudásodat igyekszel megmutatni a jégen.
– Az élethosszig tartó sportolás elkötelezett híve vagyok, ezt pedig csak úgy érdemes csinálni, ha komolyan vesszük. Ugyanilyen mentalitással játszom, amikor kispályán vagy éppen nagypályán futballozom, de akkor is, ha a barátom ellen teniszezem. Egyszer sem sikerült még legyőznöm, de minden alkalommal, minden körülmények között úgy állok neki a meccsünknek, hogy ez a célom! Négy fontos összetevője van a felkészülésemnek. Az egyik a fizikai rész, hiszen harmincnyolc éves koromra már tökéletesen tudom, mi kell, hogy fitt maradjak. Jeges edzéseim nincsenek, viszont kondizom, focizom rendszeresen, utóbbi során megvannak azok a sprintek, amik a hokipályán visszaköszönnek erőnlétben. A mi sportágunk ötven százaléka atlétika, ha erőnlét nincs, semmi nincs. A második fontos elem, hogy mivel utánpótlásedző vagyok, a gyerekekkel rengeteget technikázom, igyekszem nekik megtanítani a pontos alapokat, mert erre épül minden. Észrevettem magamon, hogy ezek az iskolázások engem is pontosabbá tesznek. A harmadik elem a táplálkozás, ami egy sportolónál ugyancsak létfontosságú. Profi korom óta rengeteget foglalkozom ezzel a területtel, mostanra talán értem is, mit, miért és hogyan kell ennem. A negyedik pedig a mentális rész: mindig úgy lépek pályára, hogy elhiszem magamról, én vagyok a legjobb, ebben semmi sem ingathat meg, hiszen mindent megtettem ezért. Persze ettől még nem sikerülhet mindig minden, de ilyenkor tudom, lesz lehetőség javítani, jön az újabb mérkőzés.
– Hat meccsen 24 pontot szereztél, ez a kanadai táblázaton négyes átlag. Számítottál erre?
– Érzem, hogy Szegeden megbecsülnek, bíznak bennem, ez a háttér elengedhetetlen az egyéni sikerekhez. Kiemelném, hogy nem elsősorban a pontok száma érdekel, a lényeg, hogy nyerjünk, mindig a csapat érdeke az első. Ám elmondhatom, a saját teljesítményemet mindig a statisztikákon keresztül mértem. Az elmúlt idényekben meccsenként két pontom volt, most ennek a duplája, azaz látványos a javulás. Számomra az Andersen Liga ugyanolyan fontos, mint anno az Erste Liga volt, szeretném megnyerni azt a szép kupát a szezon végén. Ha már a családom mellett rászánom az időt a játékra a hétvégékből, nem bagatellizálom el a dolgot, a maximumra törekszem. Fontos tényező, hogy egyre több a nézőnk, remek a hangulat a bajnokikon. Kiváló szombat esti program lett a hokimeccsre járás Szegeden, az utánpótlás tagjai be vannak zsongva a lelátón, azaz őket is ki kell szolgálnunk. Viszont hozzátenném: ez még a szezon eleje, a lényegi rész a rájátszás során jön majd!
– A dunaújvárosi hoki fontos alakja vagy, így a két klub között hasznos együttműködés kezdődött a nyáron. Az Andersen Liga-csapatból Love Green, Valerii Raskin és Bogdan Zorin már bemutatkozhatott az újvárosi Erste Liga-csapatban. Milyennek látod ezt a kooperációt?
– Senki nem játszhatna az élvonalban, ha nem ütné meg a szintet, azaz az Andersen Ligának és a szegedi klubnak is remek visszajelzés a srácok szereplése. A Dunaújvárosi Acélbikáknál a riválisokhoz képest nem kiugróak az anyagi lehetőségek, így jó lehetőség a másodosztályban tehetségek után kutatni. Azt vallom, hogy egy játékos előbb bizonyítson a saját közegében, emelkedjen ki ott, ahol szerepel, utána lehet szó feljebb lépésről – ezt nem minden hazai fiatal gondolja így, korábban akadt, akinek csak púp volt a hátán, amikor „visszajátszott” az Erste Ligából. Szegeden viszont egy plusz motivációs lehetőség a DAB-bal történő együttműködés. Remek érzés például, hogy az orosz srácok közül többen is elkérték az edzésprogramomat, ez jelzi, hogy többre vágynak, tanulni szeretnének. Ez a hozzáállás szép szezont eredményezhet.
